KeljFelJancsi!
reggeli műsor

műsorvezető:
Fiala János

Zene

Teljes adástükör...

THE BOSKY
Looking Glass

A legutóbbi 25 dal...


Radio Q 99.5 Facebook oldala



partnereink

Fórum


Csak regisztrált felhasználók, belépés után tudnak hozzászólni a témákhoz. A saját üzenetek később módosíthatóak.
Témákat csak az adminisztrátor hozhat létre. A témajavaslatokat várjuk a honlap@radioq.hu címen.

első | előző | 1 2 | következő | utolsó
Izi Rajder | 2014. szeptember 06. 15:57
Szia MG!

Tetszett a mai adas,tracklistat lehetne kerni?

Udv,Zsolt
Török Kati | 2011. június 15. 23:37
Szia MG!

Imádom a Led Zeppelin-t, erre, mikor ma bekapcsolom az online adást, hát nem őket mutatod be épp a nagyvilágnak?! :) Eddig is tudtam, hogy a Blues Pláza nagy királyság, de most már egészen biztos vagyok benne. Hajrá-hajrá!

Üdv,
Kati voltam.
gombkötő emil | 2010. december 23. 14:03
köszönöm! :) hálám örökké üldözni fog. üdv.: egy új törzshallgató
Radio Q 99.5 | 2010. december 23. 00:43
Kedves Emil, az előadó Rob Tognoni volt.
Itt megtalálsz minden szükséges információt:
http://www.blueskocsma.hu/index.php?tart=blog&id=69〈=hu
gombkötő emil | 2010. december 23. 00:34
Sziasztok! A ma esti (elvileg ismétlés) adás számai felől érdeklődnék. Mindegyik pokolian tetszett, de sajnos egyik előadó nevét sem sikerült felírnom. Kérem segítsetek! Köszönöm!
selectoreox | 2010. október 02. 13:12
Jók az Angyalok!
MG | 2010. szeptember 23. 07:32
2010 szeptember 25, 13 óra:


" Ana Popovic 1976 május 13-án született Belgrádban. A kislány blueskedvelő édesapja révén ismerkedett meg a stílussal. Ebben szerepe volt az otthoni lemezgyűjteménynek, ill. az atyai háznál alkalmanként összeröffenő zenekedvelő vendégseregnek is. Első zenekarát 19 évesen alapította, és egy éven belül már Jugoszlávián kívül is voltak fellépéseik, olyan blues-ikonokkal, mint pl. Junior Wells. Zenekarának, a Hushnak 1998-ban jelent meg debütáló albuma, 1990-ben Ana Hollandiába költözött, és jazz-gitár szakon kezdett el tanulni. Hamarosan ismert név lett Hollandiában és Németországban, és Magyarországon is fellépett. Manapság Ana Popovicot és 4 tagú bandáját a világ minden táján jegyzik, a jelentős fesztiválok állandó vendége Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában.
Ana Popovic nem szűkölködik az elismerésekben, ebből néhány: 2002-ben a „Legjobb énekes", a "Legjobb gitáros" és a "Legjobb Album" díjat kapta a francia Blues Awards-on, 2003-ban jelölték a WC Handy-díjra az Egyesült Államokban. Ugyancsak 2003 – ban elnyerte a "Legjobb Blues Album'' díját a Jammie Awards -on New Yorkban . 2006 – ban a "Legjobb Blues DVD (2005)" díját, a "Legjobb női blues-előadó” címet és a "Legkiválóbb zenész gitár kategóriában" elismerést kapta a "Living Blues Awards"-on. 2007 – ben jelölték a "Blues Artist of the Year" díjra az Egyesült Államokban, 2010 – ben pedig a "Legjobb Tengerentúli művész” címre a British Blues Awards-on.
Ana Popovic első 2 albumát a Ruf Records adta ki New Jersey-ben, olyan zenészek segítségével, mint Jim Gaines és David Z,. akik többek közt Stevie Ray Vaughan-nal, Santanával és Jonny Lang-gal is zenéltek. 2005-ben adta ki első élő albumát, melyet Amszterdamban rögzítettek. 2007-es Still Making History ill. 2009-es Blind for Love c. lemezei szintén komoly sikert arattak mind a szakma, mind a rajongók körében. A dögös külsejű, dekoratív gitáros-énekesnő – a számítások szerint – még komoly karrier előtt áll."
MG | 2010. szeptember 02. 09:11
2010.09.04: Craig Erickson


" Craig Erickson 1969 május 17-én született Boynton Beach-ben, Floridában. Apja lemezboltjában dolgozott Cedar Rapids-ban, és közben kezdett gitározgatni. Érdekes módon ez a lemezbolt-szindróma már sokadszor fordul elő ebben a műsorban, talán nem véletlen…13 éves volt, mikor megalakította első együttesét, és a környékbeli mulatókban kezdtek játszani. Majd nemsokára szerződést kötöttek a Blues Bureau Intl. - lel. 1990-ben jelent meg első, Roadhouse Stomp című albuma, mely sokat lökött az ifjú Erickson hírnevén. A ránézésre éppen józanodófélben lévő norvég turistára emlékeztető Erickson azóta az egyik legkeresettebb és legtechnikásabb gitáros lett a tengeren túl.
Erickson 1991-ban adta ki második, Retro Blues Exress című albumát. Bár mindkét lemezén John Onder basszusozott és Atma Anur dobolt, állandó zenekara tagjai akkor Al Robinson basszer és Kerri Collings dobos voltak. A későbbiekben olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint Greg Chaisson basszusgitáros, Jeff Martin dobos, Greg Martin gitáros, Darrell Mansfield szájharmonikás és Paul Monteiro dobos-ütőhangszeres. 1995-ben jelent meg a Two Sides of The Blues, és ezt egy évre rá követte a Vis Maior. Ezen kívül aktívan szerepelt egy Stevie Ray Vaughan,- és egy Albert King tribute lemezen is, valamint Glenn Hughes legendás szólóalbumán, a Blues-on. 2001-től 2010-ig még 5 sikeres lemezt adott ki.
Erickson legutóbbi, New Earth Blues című albuma igen gazdaságosra sikerült. Rajta kívül csak egy dobos szerepel rajta, az összes többi hangszeren ő maga játszik, és ez nem megy a zene rovására, hálisten. Koncertjein természetesen régi, bevált zenésztársaival adja elő ezt a zenét is, de zenei tudása így is irigylésre méltó."


MG | 2010. augusztus 26. 09:37
2010. 08. 28. : Richie Kotzen

"...Richie Kotzen 1970 február 3-án született Reading-ben, Pennsylvania-ban. Hét éves korában kezdett elektromos gitáron játszani, tizenkét éves volt, mikor megalakította első együttesét, mellyel Pennsylvaniában, Delaware-ben és New Jerseyben koncertezett. 18 évesen San Franciscóba utazott, és a Shrapnel Recordsnál rögzítette első albumát. Ugyanebben az évben Richie Kotzen megjelent több mértékadó zenei magazin, köztük a Guitar World címlapján, melynek olvasói beválasztották az év három legjobb gitárosa közé. A szívtipró külsejű, energikus Richie elképesztő technikájával és egyedi énekhangjával gyakorlatilag nem tud rosszat produkálni.
Miután Richie Kotzen három albumot készített a Shrapnelnél, átköltözött Los Angelesbe, és csatlakozott a sokszoros platinalemezes glam metál bandához, a Poisonhoz. Rocker pályafutása után 1999-ben Stanley Clarkkal, a dzsesszlegendával megalakította a Vertu nevű formációt. Készítettek egy albumot, és játszottak – többek között - a Montreux Jazz Fesztiválon is. Ugyanebben az évben csapódott a rendkívül népszerű Mr. Bighez, több koncert és két stúdiólemez erejéig.
Jelenleg trió formációban játszanak, a tagok Richie Kotzen: gitár, ének, Pat Torpey: dob, Johnny Griparic: basszusgitár. Zenéjük rapszodikusan ingázik a rock, a blues, a jazz és a funky között.
Richie Kotzen továbbra is nagyszerű szólóalbumokat készít, és turnézik a világban; rengeteg országban szupersztárnak tartják, stadionokban, fesztiválokon, de kis klubokban is játszik. Olyan közismert zenészekkel dolgozott együtt, mint Gene Simmons a KISS-ből és Glenn Hughes. Itt is - ott is feltűnik, színpadon, rádiókban, TV műsorokban. Könyvek, magazinok és weblapok a világ egyik legjobb gitárosaként említik, nem alaptalanul. A Fender cég KOTZEN TELECASTER GUITAR néven modellt adott ki a tiszteletére. Kedvenc időtöltése a zenélésen kívül a kosárlabda és a póker. ..."

MG | 2010. augusztus 13. 09:40
2010. augusztus 18: Corey Stevens

" Corey Stevens 1954. augusztus 6-án született Centralia-ban , Illinois –ban. Bues-rock gitáros-énekes, a hozzáértők szerint Jimmy D. Lane, Jonny Lang és a néhai Jeff Healey ügyes és színvonalas követője.
Itt kell megjegyeznem, hogy ő maga ugyanannyira dalszerzőnek, mint zenésznek tartja magát, bár nem hiszem, hogy olyan nagy lenne a különbség. Mert ez a külsőre – számomra - leginkább Rumcájszra hasonlító gitáros-énekes azzal tűnik ki, hogy semmi feltűnőt nem csinál. Becsületes iparosként nyomja saját számait, de nagyon jól, meg fogjátok hallani.
Stevens első gitárját nagypapája nyomta a kezébe szeretetből, és valószínűleg nem gondolta, mit tesz unokájával. Addig a pillanatig ugyanis a lurkó profi baseballjátékos akart lenni. A kis Corey ezek után az iskolában klasszikus gitárt tanult, és – saját bevallása szerint – megszállottként, napi több órát gyakorolt. Ennek ellenére dalszerzőként próbált érvényesülni, és helyi cover-band-ekben, azaz haknicsapatokban játszotta mások számait. Bár kapott volna elfogadható szerződéseket, tipikus lázadóként nem volt hajlandó feladni elveit, azaz, írt számokat, amik senkinek nem kellettek, de jók voltak. Ebből nagyon megélni nem lehet, ezt ismerjük el. És közben körvonalazódott benne a Terv, egy önálló zenekarról, ami a 80-as évek végén realizálódott.
A kezdeti időkben Corey Stevens futárként dolgozott, és ebből a keresetből kezdte saját kis stúdióját összerakni, ahol saját szerzeményeket játszott fel. Egy szobás apartmanjában rögzített egy négy számos demóanyagot. Ez nagyot ütött. Ekkor kezdtek el érdeklődni a lemeztársaságok, és Corey szerényen a legnagyobb dalszerzőként aposztrofálta magát. Ebben vannak részigazságok - jó számokat írt, az biztos. Aztán megcsinálta a Bandát, a következő tagokkal: Corey Stevens – gitár, ének, Will MacGregor basszusgitár, Dave Salinas – dob. Azóta is így vannak, és innentől a siker megérkezett a Stevens-ház roggyant falai közé.
Corey Stevens turnétársai : a ZZ Top, Paul Rodgers, Lynyrd Skynyrd, vendégzenész a Canned Heat-ben - ami a csövön kifért. És hat nagyon jó album. Erre mondják, hogy „american dream”. Pedig nem álom. Munka, tehetség, kitartás, jó számok, jó gitárok, azt’ annyi. Bárki megpróbálhatja. Mindenkinek sok sikert kívánok. De Corey Stevens már megpróbálta, és neki sikerült is. "
MG | 2010. július 24. 10:01
2010. július 24: Eric Sardinas

"...Eric Sardinas amerikai blues-rock gitáros 1970-ben született Fort Lauderdale-ben, Floridában. Hat éves korában vett először a kezébe gitárt, és bár születésétől fogva balkezes, a gitárt mégis a mai napig jobbkezesként tartja. . Eddigi munkásságát négy nagylemez dicséri, az 1999-es Treat Me Right, a 2001-es Devil's Train , a 2003-as Black Pearls és a 2008-as Eric Sardinas and the Big Motor. Bár számainak címében előszeretettel használja a love szót, nem egy szerelmes zene ez.
Sardinas a delta blues gyökereire utaló lágy és érzelmes akusztikus szerzeményekből másodpercek alatt átvált kemény elektromos blues-rockba. Nem ritka látvány koncertjein a sörösüveggel slide-olás és a felgyújtott gitár. A ronggyá tetovált, mexikói maffiózóra emlékeztető Sardinas fonott hajával, nyakláncaival és gyűrűivel a nők jelentős részének etalon macsó, de mindenképp érdekes látvány – és akkor még nem említettük azt, hogy jelenleg a világ egyik legjobb blues-zenésze.
Sardinast napjaink legismertebb rezofónikus gitárjátékosai közé sorolják. Bár albumai vagy élő fellépései alatt az ember teljesen megfeledkezik arról, hogy bluest hall, végül mindig el kell ismernie, hogy Eric Sardinas zenéje valójában a 21. századi blues.
Zenéje gyökereit a hagyományos countryzenében, az elektromos chicago bluesban és nem utolsósorban a blues rockban kereshetjük. E keveredési folyamat eredménye az az utánozhatatlan új stílus, amely nyers és csibészesen intenzív. Eric Sardinasra erősen hatott Jimi Hendrix, a Led Zeppelin, előtte Muddy Waters és egyéb kortársak...."

MG | 2010. július 11. 20:56
2010.07.17, Blues Pláza: Anni Piper

"... Anni Piper ausztrál basszusgitáros-énekesnő. 1980–ban született Wollongong –ban. 12 évesen kezdett gitározni, 14 évesen megismerkedett a basszusgitárral, és úgy érezte, ez az a hangszer, ami hozzá a legközelebb áll. Anni Piper zenei képességeit és kitartását jól illusztrálja, hogy mindössze 19 éves volt, amikor elvégezte a Southern Cross University basszusgitár szakát.
Az első tanítási napon meghallotta a Paul Butterfield Band zenéjét, és – saját szavai szerint – "rögtön tudtam, hogy ebben az irányban fogok haladni".
2004-ban Piper megjelentette első, Jailbait c. albumát, mellyel rögtön megnyerte a Legígéretesebb új tehetségnek járó díjat az Australian Blues Music Awards-on, valamint a Legjobb női énekhang díját az ABC rádió Fresh Air versenyén. Ezek után a 2005-ös Music Oz versenyen bekerült a Top Five-ba, és második lett az Australian National dalszerző versenyen.
Fellépett a Woodford Folkfesztiválon, a Toyota Country Music Master-en, a Bruthen Blues és Művészeti Fesztiválon, a Queenscliff Zenei Fesztiválon és az ausztrál Blues Fesztiválon is.
Zenésztársai többek között Sam Buckley és Richard Steele gitár, Rueben Alexander és Dennis Wood dob, Rupert Hyde billentyűsök.
Anni Piper 2. albuma, a "Texas Hold 'Em” 2007 elején jelent meg. Sokkal keményebbre, ütősebbre sikerült, mint az első, és csaknem élő hangzást képvisel. Amellett, hogy tökéletes basszusgitáros és énekes lett, Anni Piper itt már érett dalszerzővé is vált, összekötve a bluest a mai idők komoly kérdéseivel szövegeiben. Eközben komoly nevet szerzett magának Ausztrálián kívül az USA-ban, Kanadában, Angliában, Dél-Amerikában és a legtöbb európai országban is.
Lemezei már az amerikai Blues Leaf records kiadásában jelennek meg, a 2009-es Two’s Company a 21. helyezett lett a mértékadó Living Blues Radio listáján, a hallgatottság eredményeit tekintve. A 2008-as Australian Blues Music Awards-on újra elnyerte a Legjobb Női Énekes díját...."

MG | 2010. július 11. 09:27
Rockeró Sámán

Örülök, hogy így érzed. És köszönöm. Az üdvöt átadom.
Üdv
MG
Rockeró Sámán | 2010. július 09. 23:37
online hallgatom a Paul Rodgers ismétlését,holnap már az élő adást is fogom, szintén itt a neten,szeretem ezt a péntek-szombati bluest az életemben.mindig meghallgatom az ismétléseket,jólesik :-)))jó hétvégét !és hamarosan itt a hotel ideje is,üdv a fiúknak is:-)
MG | 2010. július 01. 19:02
2010.július 3, szombat, 13 óra: Paul Rodgers

"Paul Rodgers 1947-ben született Angliában, Middlesborough-ban. Eleinte basszusgitáros volt, később váltott teljesen az éneklésre.
A Multi Million Award- díjat akkor kapta meg, 2000-ben, amikor az All right now című dalt 2 milliomodszor játszották le az Egyesült Királyság rádióállomásai… na, ez már valami. És ez csak Anglia, barátaim...A Free után a Bad Company énekese. Kiválásáig, 1982-ig hat platinalemezt szedtek össze. Közben, 1973-ban Ian Gillan távozása után a Deep Purple akarta énekesnek, de nem vállalta… és szerintem jól tette.
1983 októberében elkészítette első szólólemezét, a Cut Loose-t, amelyen minden számot ő írt, és minden hangszeren ő játszik. Ez, lássuk be, nem kis teljesítmény… ezek után összefogott a Journey-gitáros Neal Schon-nal, és kiadott egy Jimmy Hendrix-tribute albumot, később egy Muddy Waters-tiszteletlemezt, olyan zenészekkel, mint Brian May, David Gilmour, Jeff Beck, Steve Miller, Richie Sambora és Slash.
2001-ben nagy turnét tett Ausztráliában és Angliában, majd az év nyarán a Bad Company tagjaként vette be az USA-t. Ezek után élte a zenészek unalmas életét… összesen nyolc szólólemezt adott ki, és második felesége az egykori kanadai szépségkirálynő lett. Két gyereke van, mindkettő zenész. 2005 óta a Queen együttessel turnézik, mint vendégénekes, és újra a legendás Bad Company tagja.
Nem volt unalmas élete, az biztos. A Free-ben lett az a Hang, akit a világ az All right now címû dallal ismert meg.Sok feldolgozást hallottam már, de ezt a dalt nem tudom nem az Õ hangján elképzelni. Fanyar, rekedtes, de kristálytiszta hangja nem utánozható. Szólólemezeken mutatta be, mi az a blues, és hogy kell elénekelni valamit úgy, hogy az embernek furcsán vörösödnek a szemei.Ő Paul Rodgers. Mr. Blues."




MG | 2010. június 25. 22:11
2010. június 26 - Bugs Henderson.

" Bugs Henderson Palm Springsben született 1943-ban, és a texasi Tylerben cseperedett fel. 6 évesen fedezte fel első szerelmét, a hat húrt a gitáron, és olthatatlan vágya iránta azóta sem csillapodott. A 60-as évek elején egy lemezboltban kezdett dolgozni. Tinédzserként lelépett otthonról , mivel apja erősen favorizálta, hogy dolgozzon a többiekkel a ház körül…
Első bandája, a Sensors után 16 éves korában csatlakozott a Mouse and the Traps nevű csapathoz, és ekkor változtatta eredeti nevét, a Budot Bugsra. Az évtized végére Bugs zenerajongóból zenésszé érett. A Robin Hood stúdióban számos felvételen segített be ismert és ismeretlen muzsikusoknak. A 70-es években kötelezte el magát a bluesnak. Saját szavait idézve: A blues volt a mindenem, az összes többi zene szart se ért. Ekkoriban Tylerből Dallasba költözött, és a Cellar nevű mulatózenekarában kezdett játszani.
Ezek után hosszú, szívós munka és rögös út vezetett ahhoz, hogy elérje, amit akart: egy színpadra került az Allman Brothers-szel, B.B.King-gel és Leon Russell-lel. Erről később velősen ennyit mondott: Hát, nagy változás volt, az igaz. Bugs szerelme a blues iránt annyit módosult, hogy a klasszikus formák helyett a riffelős blues-rock lett élete értelme. Barátja, Freddie King unszolására megcsinálta saját bandáját, és kiadta első, At last című lemezét, ezzel elindítva egy 14 albumból álló sorozatot. A 70-es évek végétől ismert és elismert zenész lett.
Jelenleg Texasban él feleségével és lányával. Ismét az ő szavait idézem: "Gyerekkoromban sose labdáztam. Nem tehettem meg, hogy ilyen felesleges dolgokat csináljak gitározás helyett."
Bugs Henderson zenéjében manapság keveredik a blues, a rock, a swing és minden más, amit hat húron el lehet játszani. Hihetetlen szigorúan veszi munkáját, és semmi lazaságot nem tűr meg, ha zenéről van szó. Pályafutása során olyan ikonokkal játszott, mint Eric Clapton, Ted Nugent, B.B. King és Roy Buchanan. Első gitárja ma a dallasi Hard Rock Cafe nagy becsben tartott ereklyéje. És egy mondat, ami mindent elmond erről a tehetséges zenészről: Tudom, hogy az emberek szívesen megállnak a rózsabokor mellett, és élvezik az illatát. Én az egész bokrot átviszem a saját kertembe."
MG | 2010. június 10. 06:57
2010.06.12, szombat 13 óra, Blues Pláza. Michael Katon.

" Michael Katon amerikai blues-rock gitáros-énekes. 1950-ben született, a Michigan állambeli Ypsilanty-ban nőtt fel zenész családban, így már gyerekkorában arra inspirálta az egész família, hogy gitározgasson – feltehetően ez a hangszer hiányzott a családi zenekarhoz. Katon 15 éves korától zenélt kis klubokban és út menti éttermekben. 20 évet húzott le így, az alig ismert, de itt –ott népszerű blues-zenészek pályáját híven követve. ...

....Nem sokkal a kezdeti sikerek után a holland Provogue lemeztársaság európai lehetőségeket kínált Katon-nak. Ezért, a legnagyobbakhoz hasonlóan, abbahagyta az akkorra már igen derekas mértékű ivást, és minden erejével a zenére koncentrált. ....

.....Katon ezek után kiadta Rip it hard című albumát, mely már tradicionális blues-zene volt, és ezzel egy csapásra elismert gitárossá vált.
Az amerikai Critic Club Coda szerint: Michael Katon igazi amerikai útravaló rock and roll és blues zenét játszik, nyers, őszinte és ihletett dalokkal, kombinálva az eredeti bluest a boogie-val és a rock-kal. Egyik tisztelője szerint olyan szinten nyúzza Fender Stratocasterét, hogy - idézem: szegény gitár boldog, amikor visszateszik a tokjába....."



MG | 2010. június 02. 21:56
2010.06.05. 13 óra, Rádió Q, Blues Pláza, Stevie Ray Vaughan.


"Stevie Ray Vaughan Dallasban, Texas államban született 1954. október 3-án…és sajnos a halála időpontját is tudom: 1990. augusztus 27. East Troy, Wisconsin.
Amerikai gitáros-énekes. Sokak szerint a valaha volt legnagyobb blues-játékos, de mindenképpen állócsillag a blues-rock egén. Dallasban nevelkedett, és már apró gyermekként gitárt vett kezébe. Ebben inspirálta bátyja, Jimmie Vaughan példája, aki szintén blues-zenész.
1965-ben a testvérek zenei pályafutása majdnem véget ért szüleik drog- és alkoholfogyasztása miatt. Stevie egy dallasi gyorsétteremben dolgozott mosogatófiúként, mikor azt mondta magának "...ezt márpedig soha többet újra... gitározni fogok majd, mint Albert King."
Sok kisebb-nagyobb esemény után jött a Double Trouble. A Double Trouble Austin környékén és Texasban nagy ismertségre tett szert. Felfigyelt rá Johnny Winter gitáros és Clifford Antone, a legendás Antone's klub vezetője is. Ezek után a mountreux-i Jazz Fesztiválon kötöttek ki… és ott David Bowie és Jackson Browne figyelmét is felkeltették. Bár koncertjük vegyes fogadtatásban részesült, mégis így történt, hogy Stevie az 1982-es "Let's Dance" című David Bowie albumon játszott.
Rövidesen lemezszerződést kötött velük az Epic kiadó, és az a bizonyos bemutatkozó album végre megérkezett. Innen csak pár lépés volt a világhír, az elismerés, a siker. Nem túl sokáig… Stevie Ray Vaughan egyik legjobb koncertjét adta élete utolsó éjszakáján, Alpine Valley-ben. Eric Claptonnal, Buddy Guy-jal, Robert Cray-jel, és testvérével, Jimmie Vaughannal játszott. A koncert után SRV és Clapton turné-csapatának számos tagja lelte halálát, mikor az őket szállító helikopter sűrű ködbe került és lezuhant. A legenda szerint azzal a helikopterrel Eric Clapton ment volna, de kártyázott, és nyerésben volt, ezért Stevie szállt fel vele. Utoljára.
Temetésén, Dallasban Bonnie Raitt, Stevie Wonder és Jackson Browne énekelték az Amazing Grace-t. Több mint 3000 rajongó fogta körül a búcsúzó barátokat a helyszínen. Sírja a Laurel Land Memorial Park-ban van. 1991-ben Ann Richards, Texas akkori kormányzója október 3. napját hivatalosan is Stevie Ray Vaughan-nappá tette.1994-ben Austin városa az Auditorium Shores Park -ban szobrot állított Stevie Ray Vaughan-nak. Gitárt neveztek el róla… de igazán a zenéje az, ami itt van velünk. "
MG | 2010. május 26. 10:18
2010. 05.29, Blues Pláza - és benne az Indigenous.


" Az Indigenous amerikai indiánokból álló blues-rock csapat. Vezetője, énekes-gitárosa és egyben a lelke Mato Nanji, aki eredeti hangjával, reszelős, kiforrott gitárjátékával felemelte a csapatot a dél-dakotai Yankton Indian Reservation-ből a bluesvilág elitjébe. Az Indigenous zenéjében keveredik a blues, a rock, és néha a country is, ennek ellenére egyértelműen blues-csapatként tartják számon.
Első lemezüket 1998-ban adták ki Things We Do címmel. Következő, Circle című lemezük 2000-ben jelent meg, óriási sikerrel. Ezt még 3 követte, a 2003-as Indigenous, a 2006-os Chasing The Sun és a 2008-as Broken Lands. Példaképeik – saját bevallásuk szerint - Stevie Ray Vaughan, Jimi Hendrix és Carlos Santana.
1999 –ben az Indigenous három Native American Music Awards-díjat kapott, ezen kívül első lemezükért az Év albuma és az Év együttese díjat is elnyerték. Ugyanezeket az elismeréseket kapta 1999-ben egy élő lemezük, ill. a 2000-es Circle a Billboard 10-es blues-listáján szerepelt hosszú ideig.
Az Indigenous szó szerint családi vállalkozásként indult. Mindegyikük a Nakota Nation nemzethez tartozott, Mato Nanji apja, Zephir a 60-as években maga is zenész volt, bár más stílusban. Az első időkben Mato Nanji mellett bátyja, Pte (Peh tay) basszusgitározott, húga, Wanbdi ( Vanda – bee) dobolt, és unokatestvére, a velősen Horse nevű srác ütőhangszereken szerepelt.
Az eredeti családi felállást 2005-ben felváltotta a Kris Lager gitáros, Jeremiah Weir billentyűs, Aaron Wright basszusgitáros és John Fairchild dobos összeállítású Indigenous.
Az Indigenous - az eddig egyetlen tiszta indiánként alakult csapat, az egykori Redbone mellett – rendkívül büszkén viseli gyökereit. Bár zenéjükben nem nagyon lehet találni jellegzetesen indián dallamokat – én legalábbis nem találtam – sőt, eredeti hangszereket sem, mégis bennszülött amerikainak vallják magukat minden fórumon. Jelenleg Sioux Falls-ban élnek, egy ottani indián közösségben."
MG | 2010. május 19. 10:07
2010. május 22 - Chris Duarte

" Rövid életrajza: 1963. február 16-án született San Antonio-ban, 1994 ben megjelent Texas sugar/Strat magik c. albumáért megkapta a Best New Talent címet a Guitar Player magazin szavazásán, és a negyedik helyre került Eric Clapton, Buddy Guy és BB King mögött.
Chris Duartét az első időkben egy japán banda, a Bluestone kísérte, ami még a toleráns amerikaiakban is némi megütközést keltett, de a zenész profizmusa és sikere miatt túltették magukat a dolgon. A Bluestone után a japán kvartett amerikai trióvá alakult The Chris Duarte Group néven, és ez így is maradt a mai napig. Tagjai Chris Duarte ének, gitár, Matt Stallard basszusgitár és Chris Burroughs dob. Duarte szólókarrierje mellett vendégként szerepelt Alan Parsons-nál, játszott az Indigenous-sal és a Talking Heads-sel.
Játékában annyi a finomság, mint a féléves tengeri útról jött matrózban, amikor belöki a kupleráj ajtaját. Nem cifrázza, nem finomítja a hangokat, de megadja a módját. Néha olyan hangokat csal ki gitárjából, mintha még a pengetője is vasból lenne. Repertoárjában ritka az érzelmes dal, annál inkább hajlik a zúzós, reszelős, erősen effektezett hangszerelés és az egyszerűbb dallamok felé – ezeket viszont tökéletesen játssza. "
MG | 2010. május 01. 22:02
Blues Pláza, május 8, 13 óra - David Lee Roth. (Ha valakinek ismerős a név, akkor Van Halen-nél keresse...)

" David Lee Roth – feltehetően ezen a néven - 1954. október 10-én született az Egyesült Államokban. Énekes, gitáros, zeneszerző, színész, író és rádiós műsorvezető….szép lista. Nagyszülei Ukrajnából vándoroltak ki az USA-ba, nénikéjének egy jól menő night-clubja volt, és az ifjú David itt szítta magába a zene és a hölgyek iránti olthatatlan szeretetét. Mindenféle iskolái után a Pasadena City College-ben tanult, ahol megismerkedett a Van Halen fivérekkel, és ezzel egy időben mint kórházi ápoló tengette pörgős életét.
David Lee Roth hihetetlen színpadi figura. Elképesztő ruganyosság, impozáns külső, szinte akrobatikus mozgás a színpadon, gyakorlatilag egy kimeríthetetlen motor hajtotta showman, aki – nem utolsó sorban – tehetséges énekes és zenészember is. Egy érdekesség: David volt valószínűleg az első rockzenész, aki egy nagy amerikai biztosítótársaságnál biztosította magát nem kívánt gyermekáldás ellen, és a nők közötti népszerűsége alapján ez nem volt kidobott pénz.
1985-től Dave szólópályára lépett. Steve Vai, Billy Sheehan és Gregg Bissonette – elég jó névsor, nem? - társaságában nekilátott szólókarrierjének, és ismét a rockzene élvonalába került. Laza, blues-os zenéje hamar népszerű lett. 9 szólólemezt adott ki, olyan zenészekkel az előbbiekben felsorolt trión kívül, mint Marco Mendoza, Mark Stone, Matt Bissonette. ..."

MG | 2010. április 23. 22:17
A Blues Pláza 2010. május 1-i adásának főszereplőjéről, Bugs Henderson-ról egy pár szó - csak az érdekesség kedvéért:

"Bugs Henderson Palm Springsben született 1943-ban, és a texasi Tylerben cseperedett fel. 6 évesen fedezte fel első szerelmét, a hat húrt a gitáron, és olthatatlan vágya iránta azóta sem csillapodott. Tinédzserként lelépett otthonról , mivel apja erősen favorizálta, hogy dolgozzon a többiekkel a ház körül, és a 60-as évek elején egy lemezboltban vállalt munkát.
Első bandája, a Sensors után 16 éves korában csatlakozott a Mouse and the Traps nevű csapathoz, és ekkor változtatta eredeti nevét, a Budot Bugsra. . A 70-es években kötelezte el magát a bluesnak. Saját szavait idézve: A blues volt a mindenem, az összes többi zene sz*rt se ért.
Bugs szerelme a blues iránt annyit módosult, hogy a klasszikus formák helyett a riffelős blues-rock lett élete értelme. Zenéjében keveredik a blues, a rock, a swing és minden más, amit hat húron el lehet játszani. Hihetetlen szigorúan veszi munkáját, és semmi lazaságot nem tűr meg, ha zenéről van szó. Pályafutása során olyan ikonokkal játszott, mint Eric Clapton, Ted Nugent, B.B. King és Roy Buchanan. Első gitárja ma a dallasi Hard Rock Cafe nagy becsben tartott ereklyéje. És egy mondat, ami mindent elmond erről a tehetséges zenészről: Tudom, hogy az emberek szívesen megállnak a rózsabokor mellett, és élvezik az illatát. Én az egész bokrot átviszem a saját kertembe. "
MG | 2010. április 18. 17:42
2010. 04.24-én az alábbi úriember nyomja a bluest a Rádió Q-n, a Blues Plázában.

" Robben Ford amerikai gitáros-énekes 1951. december 16-án született Californiában, majd szüleivel Ukiah-ba költöztek. Apja countryzenész volt, három testvére közül kettő szintén muzsikus lett: Patrick dobos és Mark szájharmonikás.
Tizenhárom éves korában, autodidakta módon kezdett el gitározni Mike Bloomfield, Otis Reading, Clapton és B.B. King hatására.
Robben Ford egyénisége jól érződik egyedi gitározásában. Stílusa könnyen azonosítható, azonnal felismerhető technikáját senkivel nem lehet összetéveszteni. Mára már ő is „nagy előd” lett, sok kezdő gitáros tekinti példaképének – nem véletlenül.
Megfelelő szelídséggel és alázattal közelít ahhoz a tényhez, hogy jelenleg a világ egyik leghíresebb gitárosa. Valószínűleg pontosan tudja, hogy e tulajdonság nélkül sosem válhatott volna azzá, akit most éppen Robben Fordnak ismer a világ zeneszerető közönsége. További igen szimpatikus jelenség az, hogy Robben Ford jelenleg is futtat egy Robben Ford Klinika nevű oktatási formát, ahol tehetséges fiatal gitárosokkal osztja meg tapasztalatait. Eddig 24 albuma jelent meg. "

MG
MG | 2010. április 10. 09:26
Ma 13 órakor: Jonny Lang.
" Jonny Lang 1981. január 29-én (más források szerint 20-án) a Minnesota állambeli Minneapolisban született, és az észak-dakotai Fargo környékén nőtt fel. 12 évesen színpadra lépett a Bad Medicine Blues Band-el, majd a zenekarhoz társulva hamarosan Kid Jonny Lang & The Bing Bang-re változtatták a nevüket. Nagy utat járt be a zenei világban ez a gitáros fenomén, aki már a 14 éves krában megjelent Smokin’ című lemezén modern electric bluest játszott. Ekkor figyeltek fel rá a komolyabb kiadók.12 évvel ezelőtt pedig már az egész blues-szakma a lábai előtt hevert..."

( Nem hagytam ki a h-t a Johnny-ból - ő így írja a nevét.MG)
selectoreox | 2010. március 27. 13:32
Ez igaz.
Yoooo a Leslie West yoooo....Csupa öreg darab.
első | előző | 1 2 | következő | utolsó